Az 1950-es évek végén az IBM által kifejlesztett Fortran programozási nyelv az első magas szintű programozási nyelv, amelyben az absztrakció a gépi kódtól eléri azt a szintet ahol már regiszterek, memóriacímek és a vermek helyett változókkal, tömbökkel és összetett (komplex) aritmetikai vagy logikai kifejezésekkel lehet dolgozni. Maga a Fortran szó a The IBM Mathematical Formula Translating System névből jön (=matematikai képletet fordító rendszer). Eredetileg csupa nagybetűvel írták (FORTRAN-nak), csak később tértek át a ma is elfogadott nagy kezdőbetűs (Fortran) írásmódra. Nevének megfelelően elsősorban matematikai képletekkel leírható feladatok programozására szánták, így a tudományos-műszaki számítások területén rendkívüli népszerűségre tett szert, de alkalmas volt egyéb feladatok megoldására is, ezért az egyik első általános célú programozási nyelvnek tekinthető.

Az 1960-as években az akkori hazai igények és lehetőségek keretei között készült a KFKI-ban is egy Fortran fordítóprogram, amely egyben az első magyar fejlesztésű szimbolikus fordítóprogram lett.

A Fortran fordító az ugyancsak az MTA KFKI-ban kifejlesztett TPA 1001 számítógép-re készült.

A hazai fejlesztésű és gyártású TPA 1001 alapvető magasszintű programozási nyelve a Fortran volt. Figyelembe véve, hogy itthon és külföldön összesen  860 db gép került használatba a tudományos-műszaki alkalmazások területén és sokat közülük az 1990-es évekig üzemeltettek, komoly Fortran  felhasználói bázissal számolhatunk.

A fordítóprogram fejlesztője az 1970-ben megjelent, számos kiadást megért, a Fortran programozók körében alapműnek számító  Lőcs-Vigassy: A Fortran programozási nyelv című kézikönyv társszerzője.