Képmű (CDP)

Az SZKI-ban kifejlesztett külső (periférikus) eszköz (Colour Display Processor) analóg (kamerakép, űrfelvétel, fénykép  stb.) képek – digitalizálás utáni – számítógépes feldolgozását teszi lehetővé (a képen alul; felette egy hozzákapcsolt színes monitor)

 

 

 

 

Kategória:
Külső (periférikus) eszköz
Technológia:
Vegyes áramkörös
Származás:
hazai
Létrehozás:

Mivel a számítógéppel csak digitális adatokat lehet feldolgozni, szükség volt analóg képeket digitális képpé alakító, és feldolgozásukat lehetővé tevő hardver eszközre

Fejlesztő:
Tervező:
Mannó Sándor hw konstruktőr
Endrődi Béla hw részegységek létrehozása
Szenes Zsuzsa szervező és illesztőporgram (driver) fejlesztő
Gyártó:

Használat

Működési idő:
Létrehozás: 1979
Működő darabszám:
~ 100 db
Tipikus alkalmazások:
  • űrfelvételek elemzése mezőgazdasági, katonai, térképészeti stb. célokra
  • terület nyilvántartás
  • orvosi alkalmazások (szövettani metszetek és röntgen felvételek elemzése)
  • hőkamera-felvételek elemzése (épületek hőveszteségének vizsgálata)
Üzemi helyek:

Jelentősebbek, a teljesség igénye nélkül:

  • HM Fejlesztési Intézet
  • Országos Onkológiai Intézet
  • Tengerészeti Minisztérium (Szovjetunió)

Felépítés

Főbb részegységek:

  • Analóg-digitális átalakító (konverter)
  • Frissítőtár: ∼110,5 KB RAM
  • Szinkron-vezérlő áramkörök
  • Digitális-analóg átalakító
  • DMA csatoló a számítógépes kapcsolathoz

Működés

A CDP TV-rendszerű képek feldolgozását tette lehetővé (lásd  az ábrát).

Az A/D átalakító az analóg bemenetre kapcsolt (kompozit) videojelből az első félképet 384 sorra, soronként  288  képpontra bontja (20 ms), az egyes képpontokhoz tartozó képjel-amplitúdót (piros kör) pedig 8 bites (256 szint) világosságkódra cseréli (“kvantálja”; kék négyzet), és ezeket sorfolytonosan tárolja a frissítőtárban. ( A tárcímek és a képpontok geometriai helyzete között, a képcím-dekódoló kölcsönösen egyértelmű megfeleltetést hoz létre.)

A D/A átalakító automatikusan előállítja a frissítőtár mindenkori tartalmának megfelelő kimenő színes (RGB) videojelet; de előzőleg minden világosságkódot átcserél a kimeneti átszínező tábla (KAT) neki megfelelő elemében beállított értékre, ezáltal tetszőleges, 256 színű (hamis)színes kép hozható létre.

A frissítőtár – nagy sebességű (DMA) vonalon keresztül – közvetlen, kétirányú kapcsolatban van a számítógép főtárával, így a feldolgozott kép onnan is feltölthető. (Ehhez a pointercím-dekódoló állítja elő a megfelelő frissítőtár-címet; a léptetőregiszter pedig az analóg eszközök és számítógép sebességkülönbségét egyenlíti ki).

Az részegységek működését a szinkronjel-generátor hangolja össze .

Programkészlet

Általános programok

A CDP vezérléséhez szükséges illesztőprogramokat az SZKI Matematikai Laboratóriumában (MAL) fejlesztették ki.

Általános képfeldolgozó alkalmazási programokat főleg a MAL-ban és az Elméleti Laboratóriumban (ELL) dolgoztak ki, de számos  más intézményben/vállalatnál is készültek programok egyes konkrét feladatok megoldására.

Egyedi programok

Jelentősebb képfeldolgozó programok:

  • KEPIR – univerzális digitális képfeldolgozó programrendszer
  • MIP (Modular Image Processing)  – műhold- és légi felvételek feldolgozására szolgáló programcsomag
  • PAMINA – szövettani metszetek diagnosztizálást segítő programcsomag
  • VIKING – tengerfenék kutatási programrendszer

Történeti érdekességek

A képművet R11 és TPA 1140 számítógépekhez, majd a HTSZ illetve az SZKI személyi-számítógépeihez is illesztették. A méregdrága színes monitorokkal szemben, előnye volt, hogy kereskedelmi forgalomban kapható színes tévéket is tudott vezérelni, – amiért persze a kisebb geometriai felbontással kellett fizetni.

A maga korában európai színvonalú eszköz az 1990-es évek elejére egy PC-be dugható képmű-kártyára zsugorodott. A mai mobiltelefonokban már nincs is külön képmű, funkcióit beépítették a mikroprocesszorba: az analóg képjelet 4-5 millió képpontra bontják és 16 (~64 ezer szín), illetve 24 bitre (~16 millió szín) kvantálják.

(Csak érdekességképpen: az emberi szem – a fényerősséget és a telítettséget (fehér-tartalom) is figyelembe véve – mintegy 2,5 – 4  ezer színárnyalatot tud megkülönböztetni.)

Források

Endrõdi Béla, Szenes Zsuzsa: Grafikus megjelenítő rendszer. Magyar szabadalmi sz: 177.376, 1110/80. Európai sz.sz.:51655. Osztrák sz..sz.: E15837

Szabó József: Mikrogépes színes display. Mérés és Automatika, 1977/5, 204-206. o.

G. Allo, L. Fero, G. Staszny: Colour Picture Converter for Image Processing (Microprocessing and Microporgramming, Vol. 19. Nr. 1. 1987, pp. 27-31)

G. Allo, G. Staszny: Two Algorithms for Image Segmentation (Microprocessing and Microporgramming, Vol. 19. Nr. 1. 1987, pp. 32-35)

Álló-Hegedűs-Kelemen_Szabó: A digitális képfeldolgozás alapproblémái (1983)

Szabó József: Képfeldolgozó rendszerek és alkalmazásaik, Információ Elektronika, 1987/2, 26-30. o.

Álló-Főglein-Hegedűs-Szabó: Bevezetés a számítógépes képfeldolgozásba (1993)


Létrehozva: 2019.06.02. 22:56
Utolsó módosítás: 2020.07.24. 12:04