Zombory László

Az egyetem elvégzése óta a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Kar (VIK) Elméleti Villamosságtan Tanszékén, majd a Mikrohullámú Tanszékén és jogutódján dolgozik – 1976-ig beosztott oktató, 1989-ig egyetemi docens, azóta egyetemi tanár beosztásban. 1972-ben doktorált, 1989-ben védte meg MTA doktori címét.
1990-2007 között tanszékvezető, 1988-1994 a VIK (1992-től Villamosmérnöki és Informatikai Kar) dékánja volt. 2012 óta Professor Emeritus a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan tanszéken.

Új tantárgyak kidolgozója volt és dékánként a VIK új moduláris tantervének kidolgozását kezdeményezte. Több jegyzet, tankönyv, monográfia, szakcikk és konferencia előadás szerzője, illetve társszerzője. Ezek közül az „Elektromágneses terek”, illetve a Simonyi Károly társszerzőjeként írt, 12 kiadást megért „Elméleti villamosságtan” a Kar oktatásának hosszú időn át két alaptankönyve volt. Az „Elektromágneses terek gépi analízise” és „A rádiófrekvenciás sugárzás élettani hatásai és orvosbiológiai alkalmazásai” az adott témák első magyar nyelvű feldolgozása.
Hosszabb tanulmányúton vett részt az Orosz Tudományos Akadémia Ioffe Fizikai-Műszaki Intézetében, a Polytechnic Istitute of New Yorkban és a Stanford University-n.

Több sikeres kutatási projekt vezetője, illetve résztvevője volt. Egy évtizeden keresztül a BME habilitációs bizottság és doktori tanács vezetője, a villamosmérnöki szak képzési követelményeit kidolgozó bizottság elnöke volt. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) és elődei Villamosmérnöki és Informatikai szakbizottságának tagja volt.

A Magyar Ösztöndíj Bizottság műszaki szakbizottságának elnöke volt 1992-2007 között. 2005-tól 2007-ig megalapítója és elnöke volt a Felsőoktatási Törvény által létrehozott Országos Doktori Tanácsnak (ODT).

1980-tól kezdve közel egy évtizedig dolgozott az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) mellékfoglalkozású szakértőjeként, főmunkatársként, majd az alelnök tanácsadójaként.

1992-től a Magyar Felsőoktatási és Közgyűjteményi Hálózat Egyesület (HUNGARNET) alapító elnöke volt.

1993 és 1996 között az Antenna Hungária Rt. igazgatótanácsának első elnöke, 1996-2000 között a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács első elnöke, 2002-2005 között a Híradástechnikai és Informatikai Tudomány Egyesület (HTE) elnöke volt, majd tiszteletbeli elnöke. A Híradástechnika folyóirat főszerkesztője, később szerkesztőbizottság elnöke volt.

Tagja az MTA köztestületének és Távközlési Tudományos Bizottságának. Az URSI (Nemzetközi Rádiótudományos Unió) Magyar Nemzeti Bizottságának titkára, majd 1997-2012 között elnöke volt. 1992-1997 között az Európai Bizottság tudományos és műszaki kutatások területén működő COST együttműködésében a „Telecommunication” magyar képviselője volt.

Az IEEE-nél (Institute of Electrical and Electronics Engineers) Senior Member; az IEEE Fellow fokozat tulajdonosa.

Kitüntetései: Pollák – Virág-díj (HTE,1985); BME Emlékérem (1994); Széchenyi-emlékérem (1998); Puskás Tivadar-díj (Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület, 2002); Simonyi Károly díj (Charles and Lisa Simonyi Fund for the Arts and Sciences, 2003); Neumann János-díj (Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, 2004); Hungarnet-díj (HUNGARNET, 2009); Pro Facultate díj (BME VIK) (2009); a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2012): Eötvös József-koszorú (2013).