Vámos Tibor

1950-ben az Inotai Erőmű villamos szerelési munkáinál, majd 1952-től a Dunai Vasmű építésénél dolgozott, vezetői beosztásokban.

1956-1958 között aspiráns volt a Villamosenergetikai Kutató Intézetnél (VEIKI); kandidátusi disszertációjának témája a dobos szénportüzelésű kazánok terhelésszabályozása. Akadémiai doktori disszertációját – erőművek, és energetikai rendszerek dinamikus viselkedése a számítógépes módszerek hazai alkalmazása témában – 1964-ben védi meg.

1964-ben Benedikt Ottóval és Csáki Frigyessel megalapította az MTA Automatizálási Kutató Intézetet (AKI), melyet azután az MTA Számítástechnikai Kutatóközpontjával egyesítve, munkatársaival együtt 1974-ban létrehozta az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetet (SZTAKI). Ennek 1985-ig igazgatója volt; 1986-2010 között az Intézeti Tanács elnöke, professzor emeritusz.

1969-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) professzora. 1990-től a Középeurópai Egyetem (CEU) Tudományos Programja mellett működő kuratórium elnöke. 1993-ban az amerikai George Mason Egyetem vendége, 1993 és 1994-ben tiszteletbeli kutató professzora volt. 1973-ben az MTA levelező, 1979-től rendes tagja.

Aktív tudományos és társadalmi tevékenységét jelzi a több mint 270 publikáció és számos tudományos és szakmai szervezetben betöltött elnöki és tiszteletbeli pozíció. Így pl. 1981-1984 között a Nemzetközi Automatizálási Szövetség (IFAC) elnöke, 1987-től tanácsadója; 1986-tól az amerikai mérnökegyesület tiszteletbeli tagja (fellow); a Mesterséges Intelligencia Európai Koordinációs Bizottságának tiszteleti tagja (fellow); 1975-1985 között az NJSZT elnöke, majd tiszteletbeli elnöke; 1990-től a Magyar Ókortudományi Társaság tiszteleti tagja; 1992-től az Osztrák Számítógép Társulat (ÖCG) tiszteletbeli tagja. Nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja.

Szakterületei: eleinte nagy rendszerek folyamatirányítása, később a mesterséges intelligencia, ezen belül tudásalapú rendszerek, tudásreprezentáció, robotlátás, alakfelismerés, episztemológia.

Főbb szakmai kitüntetései: Állami-díj (1963); Neumann-díj (NJSZT, 1986); IFAC-érem (1990); Chorafas-díj (Svájci Tudományos Akadémia, 1994); a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje (1996); az év ismeretterjesztő tudósa (Tudományos Újságírók Klubja, 2005); Neumann-plakett és –oklevél (NJSZT, 2006); Életmű-díj (NJSZT, 2006); Széchenyi-díj (2008).