Szirányi Tamás

1980-1991 között a Videoton Elektronikai Vállalat Fejlesztési Intézetében dolgozott fejlesztőként és vezetőként. Optoelektronikai egységek tervezésében vett részt, illetve az ezekkel kapcsolatos kutatásokat és egyetemi oktatást koordinálta.
1986-ban készült el az általuk tervezett lézernyomtató nullszériája, amely az első ilyen piacképes, saját tervezésű, kelet-európai gyártmány volt. Kifejlesztették egy faximile készülék kísérleti példányát is. Az előbbi munkákkal kapcsolatban több alapkutatást is végzett az optikai rendszer és a képminőség vizsgálatának céljával. Ezen eredményeit nemzetközi folyóiratokban publikálta. Több újítás és két találmány fűződik a megvalósításokhoz.
Ez után optikai diszkes tárolók hardverfejlesztésével foglalkozott. Az általa vezetett csoport, illetve később 24 fős osztály fejlesztette ki 1990-re az első hazai CD-ROM prototípusát és az újraírható lézerdiszk készülék kísérleti példányát.

Közben, másodállású munkatársként, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetben (SZTAKI) Roska Tamás kutatócsoportjában vett részt hardverfejlesztési és képfeldolgozási munkákban. 1991-töl dolgozik itt főállásban, utóbb tudományos tanácsadóként.

22006-tól az MTA SZTAKI-ban a Gépi Érzékelés Kutatólaboratórium (korábban Elosztott Események Elemzése KL) alapítója és vezetője. A Kutatólaboratórium főbb kutatási és fejlesztési területei: földmegfigyelés, robot lokalizáció, térinformatikai modellezés, kamerahálózatok.

Fenti munkái mellett éveken keresztül oktatott a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán. 1992-töl 2003-ig vett részt a Veszprémi Egyetem (VE) Informatika szakának szervezésében, ahol egyetemi tanár, a Képfeldolgozás tárgyak felelős oktatója, a Képfeldolgozás Laboratórium vezetője volt. 2003-tól 2013-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE) Információs Technológiai Karának egyetemi tanára volt. 2013-tól a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Közlekedés- és Járműmérnöki Kar (KJK) Anyagmozgatási és Logisztikai Rendszerek Tanszékének professzora.

Egyetemi doktori fokozatát 1983-ban szerezte a Budapesti Műszaki Egyetemen. Kandidátusi értekezését, melynek címe: “Új mérési és felismerési módszerek a képfeldolgozásban”, 1991-ben védte meg. MTA doktora értekezését, “Önszervező képmezők – Képi információ kifejtése, értelmezése és tömörítése önszervező tér és időbeli algoritmusokkal” címen, 2001-ben védte meg. 2001 novemberében habilitált a Veszprémi Egyetemen; 2002-ben egyetemi tanárrá nevezték ki ugyanott.
Szakterülete a gépi érzékelés és környezetmodellezés, robot-tájékozódás, műholdas és légi felvételekből történő földmegfigyelés, és az épített tér 3D feltérképezése.
Eddig megjelent több mint 270 tudományos publikációja, köztük 50 rangos nemzetközi folyóiratokban. 5 szabadalom részese.

Alapítója és 5 évig elnöke volt a Magyar Képfeldolgozók és Alakfelismerők Társaságának, melynek 1997-es, 2001-es és 2017-es konferenciáját társelnökként szervezte. Az International Association for Pattern Recognition (IAPR) szervezet vezető testületének a tagja. Az isntitute of Electrical and Electronics Engineers (IEEE) Signal Processing Society tagjaként az IEEE Transactions on Image Processing szerkesztője volt 2002 -től 6 éven át.
Az International Association for Pattern Recognition (IAPR) Fellow-nak választotta (2008-tól); a Magyar Mérnökakadémia tagja (2008-tól); az MTA Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának (AKT) választott tagja (2009-2015); a Bolyai Ösztöndíj Kuratóriumának a tagja (2007-2013); az MTA doktor képviselője (2007-2013); az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának a tagja (2012-2017 ). A Digital Signal Processing Journal társ-szerkesztője.

Kitüntetései: Mester Professzor (Országos Tudományos Diákköri Tanács, OTDT, 2001); IAPR Fellow (2008); Pro Scientia (VE, 2011); a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (Magyarország köztársasági elnöke, 2018); Kalmár-díj (NJSZT, 2021).