Stahl János

Első munkahelye a Kohó- és Gépipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézete (KGM ISZSZI), ahol Rabár Ferenc osztályára került Matematikai módszerek vállalati alkalmazásaival foglalkozott. 1965-ben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Rabár Ferenc igazgatása alatt létrehozta az Infelort. Csatlakozott az új intézethez, amely a magyar számítástechnika egyik bölcsője lett. Az Operációkutatási Osztály munkatársa, később vezetője volt; az operációkutatással még az egyetemen Prékopa András előadásaiból ismerkedett meg.

Az Operációkutatási Osztály vezetjeként szinte új iskolát szervezett: felkészítette a friss diplomásokat az új feladatokra. Szemináriumainak témái többek között: lineáris programozás, egészértékű programozás, dekompozíciós eljárások, termelésirányítási módszerek. E témakörökben könyveket, a legfrissebb hazai és külföldi eredményeket ismertető cikkeket dolgoztak fel, mondhatnánk amolyan „posztgraduális” képzés formájában.

Poliéderjátékok megoldásából származtatott dekompozíciós eljárások” című kandidátusi disszertációját 1974-ben védte meg az MTA-n. Később az MTA Operációkutatási Bizottság tagja lett.

Az Infelor átszervezésével 1975-ben létrejött a Számki. Az itt indult Állami Népességnyilvántartó Hivatal (ÁNH) projekt keretében kifejlesztett népesség-nyilvántartási rendszer az ország első és egyben legnagyobb, folyamatosan használt államigazgatási on-line adatbázisa lett. – Ez a projekt (egyebek mellett) az adott számítógépes kapacitások korlátai miatt sem volt egyszerű. Rá jellemző módon, lelkesen vetette bele magát a nem csak matematikai, hanem gyakorlati alkalmazási feladat megtervezésébe, majd a végrehajtás levezénylésébe. Nem kis része volt abban, hogy a feladatot a Számki eredményesen és határidőre megoldotta.

1982-1992 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE, majd BKE) docense, 1992-93-ig másodállású docense, 1993-ban egyetemi tanára volt.

1992 és 1994 között az Állami Biztosításfelügyelet vezető matematikusa. 1994-1997-ig az OTP –Garancia Biztosító tanácsadója, 1997-től a Pénztárfelügyelet vezető matematikusa volt.

Élete utolsó évtizedében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél (PSZÁF) dolgozott. Eközben a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) professzoraként operációkutatási kurzusokat tartott.

Közel 60 publikációja között több cikke foglakozik a magyar nyugdíjrendszerrel.