Simon Péter

Az egyetem elvégzésétől kezdve megszakítás nélkül dolgozik az ELTE Természettudományi Kar (TTK) Numerikus és Gépi Matematika Tanszékén, majd a belőle alakult Informatikai Kar (IK) Numerikus Analízis Tanszékén. 1978-ig egyetemi tanársegéd, 1978-tól egyetemi adjunktus, 1983-tól egyetemi docens volt. 2003-ban egyetemi tanári kinevezést kapott, 2019 szeptemberétől professor emeritus. 2004-2015 között az ELTE IK Numerikus Analízis Tanszék vezetője volt. 1975-1976-ban másodállásban a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészkari Matematika Tanszékén is dolgozott tudományos segédmunkatársként.

Az ELTE-n különböző szakokon, illetve a doktori iskolában, tanártovábbképzésekben tartott előadásokat és vezetett gyakorlatokat analízis, numerikus analízis, függvénysorok, approximációelmélet, komplex függvénytan, differenciálgeometria, differenciál-egyenletek, mérték- és integrálelméletet, funkcionálanalízis, valós függvénytan, Fourier-analízis témakörökben.

1973-tól aktívan részt vett a programozó, majd a programtervező matematikusok, illetve informatikusok mindenkori oktatási rendszerének kidolgozásában, fejlesztésében. Az előbbi területekkel kapcsolatban számos oktatási segédanyagot írt, ezek közül kiemelendő a 2015-2020 között megjelent 8-kötetes könyvsorozat. Háromszor kapta meg az ELTE Informatikai Kar Kiváló Oktatója címet.

Aktívan részt vett az egyetemi közéletben. Tagja volt az ELTE TTK-n a Kari Tanácsnak, a Matematikai Intézet Tanácsának és az Informatika Tanszékcsoport Tanácsának, az IK Kari Tanácsának, különféle oktatási-nevelési, tantervi, tanulmányi stb. bizottságoknak. Az ELTE Informatikai Kar Professzori Tanácsának elnöke.

1975-ben doktorált az ELTE-n, majd 1982-ben megvédte a kandidátusi értekezését. 2002-ben az ELTE-n habilitált. 2005-ben védte meg akadémiai doktori értekezését.

Kutatási területe a harmonikus analízis. Különböző típusú konvergencia- és approximációs kérdéseket vizsgált elsősorban a Walsh-Paley-, illeve a Vilenkin-rendszerekre, továbbá a Walsh-Kaczmarz-rendszerre vonatkozóan. Publikációi referált folyóiratokban, egy-két kivétellel idegen nyelven jelentek meg. Mind magyar, mind pedig külföldi neves társszerzőkkel van több közös dolgozata. Társszerzője a harmonikus analízis egyik legfontosabb modellje, az ún. diadikus analízis (Walsh-Fourier-analízis) eredményeit összefoglaló angol nyelvű monográfiának, amely „Walsh Series: An Introduction to Dyadic Harmonic Analysis” címmel az Akadémiai Kiadó és az angol Adam Hilger Kiadó közös kiadásában jelent meg 1990-ben. A könyvet az MTA és az Akadémiai Kiadó 1992-ben nívódíjjal tüntette ki.

1981-től rendszeresen referált a Mathematical Reviewsnek. Tagja volt az MTA Matematikai Bizottságának, illetve tagja az MTA Köztestületének, az Annales Universitatis Scientiarum … Sectio Computatorica és a Periodica Mathematica Hungarica folyóiratok szerkesztőbizottságának.

Fontosabb kitüntetései: Tanulmányi Érdemérem (ELTE, 1973); Rényi Kató-emlékdíj (Bolyai János Matematikai Társulat,1973); Kiváló Munkáért (oktatási miniszter, 1985); Természettudományos Díj (ELTE TTK, 1987); Alexits György-díj (MTA, 1989); Pro Facultate Informatica (ELTE IK, 2009); ELTE Emlékérem (2014); a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2014).