Péter Rózsa

Születési dátum:
1905.02.17.
Születési hely:
Budapest
Halálozási dátum:
1977.02.17.
Végzettség, szakképesítés:
  • matematika-fizika szakos középiskolai tanár - Budapesti Tudományegyetem - 1927.
  • Tudományos fokozat:
    MTA levelező tagja - 1973

    A Budapesti Izraelita Hitközség Gimnáziumának óraadó tanára volt 1928-tól. 1935-ben a rekurzív függvények vizsgálata témájú értekezésével doktori címet szerzett.

    1939-ben zsidó származása miatt elbocsátották, majd gettóba zárták. Itt írta meg a Játék a végtelennel című könyvét, amely a matematika gondolatvilágát, felfedezéseit hozza közel a kívülállókhoz. A könyv 1945 nyarán jelent meg és hatalmas sikert aratott; számos nyelvre lefordították, magyar és angol kiadása folyamatosan kapható.

    1945-ben kapott tanári kinevezést, és a Köznevelési Tanács tantervkészítő bizottságában elkészítette a különféle iskolatípusok új szellemű matematikai tantervét. Tankönyvpályázatokat és tanterveket bírált, tankönyveket írt, előadásokat tartott. A Budapesti Pedagógiai Főiskola 1947-es létesítésekor a Matematika Tanszék megszervezője és vezetője volt – egészen a Főiskola 1955-es megszűnéséig.

    1950-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) magántanára, 1955-től 1975-ös nyugdíjba vonulásáig az ELTE professzora, a Matematika alapjai c. tárgy oktatója volt. Az ELTE-n bevezette a Halmazelmélet és a Logika tárgyak oktatását. Az Egyetem Tanárképző Tanácsa matematikai szakfelügyelői csoportja vezetőjeként aktívan részt vett a tanárjelöltek nevelésében és a gyakorló iskolák vezető tanárainak kiválasztásában. – Oktatási módszere a matematika szépségének a tanítványok általi felfedezése volt. Főiskolai és egyetemi tankönyveket írt.

    Évfolyamtársa, élethossziglani barátja, Kalmár László hívta fel figyelmét a parciális rekurzív függvényekre. Így kezdett el rekurzióelmélettel, többek között a primitív rekurzív függvények elméletével foglalkozni. 1932-ben a zürichi Nemzetközi Matematikai Kongresszuson tartott előadása alapján a matematika önálló ágának fogadták el világszerte a rekurzív függvények kutatását.

    1951-ben, a nemzetközi matematikai irodalomban elsőként, megjelentette Recursive Funktionen című monográfiáját (amely orosz, kínai és angol fordításban is megjelent). Később felfedezte a rekurzív függvények általánosításának, valamint e függvények gyakorlati alkalmazásának széles körű lehetőségét pl. a (számítógépes) programozáselmélet, a matematikai nyelvészet, a formalizált nyelvek közötti fordítás és a logikai optimalizálás területén; ez irányú eredményeit 1976-ban publikálta.

    Az 1937-ben alapított amerikai szakfolyóirat, a The Journal of Symbolic Logic szerkesztőbizottsági tagja volt. Haláláig tiszteletbeli elnöke volt a Bolyai János Matematikai Társulatnak (BJMT). 1973-tól aktívan irányította a Társulat középiskolai matematikatanítási kísérleteit. 1973-tól az MTA Elnökségi Közoktatási Bizottsága Matematikai Albizottságának aktív tagja volt.

    1952-ben a magyar matematikusnők közül elsőként lett az MTA doktora, majd 1973-tól az MTA levelező tagjává választották.

    Kitüntetései: Kossuth-díj (1951); Beke Manó emlékdíj (BJMT, 1953); a Munka Érdemrend arany fokozata (1967); az Állami Díj I. fokozata (1970); a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége díja (1974); a Magyar Népköztársaság Zászlórendje második fokozata (1975).

    És ami még fontos
    • „Én nemcsak azért szeretem a matematikát, mert alkalmazni lehet a technikában, hanem főleg azért, mert szép. Mert játékos kedvét is belevitte az ember, és a legnagyobb játékra is képes: megfoghatóvá tudja tenni a végtelent.” (Idézet a Játék a végtelennel c. könyv előszavából.)
    • Azok közé a kivételes egyéniségek közé tartozott, akik egyformán kiemelkedőt alkottak kutatóként, pedagógusként és könyvíróként.
    • Rendszeresen írt filmkritikákat, szabadidejében szívesen fordított verseket. Összességében mondhatni, személyiségében megvalósult a humán és a természettudományos kultúra egysége.
    • Utolsó éveiben főleg a középiskolai matematikaoktatás megváltoztatása, jobbá tétele állt tevékenységének középpontjában. Úgy tartotta, hogy ez a legfontosabb, mert ez az alapja az egész matematikai életnek.

    Létrehozva: 2018.01.31. 20:47
    Utolsó módosítás: 2021.03.19. 11:17