Mazgon Sándor

Születési dátum:
1933.11.17.
Születési hely:
Budapest
Végzettség, szakképesítés:
  • villamosmérnök - BME - 1960. (Híradástechnikai szak)
  • átvitel-technikai szakmérnök - BME - 1966.

  • 1959-től 2000-ig Magyar Postánál, illetve MATÁV-nál dolgozott, előbb a Postai Tervező Intézetben távíró tervezőkén, majd 1962-től a Posta Kísérleti Intézetben (PKI) az adatátviteli kutatások elindítója, és tudományos főmunkatársként, majd 1998-től fejlesztési tanácsadóként e kutatások irányítója volt. 2000-től 2009-ig a Nemzeti Hírközlés Hatóságnál volt műszaki főelőadó, műszaki tanácsos, végül szerződéses szakértő a műszaki fejlesztési osztályon.

    Esetenként előadást tartott a BME Mérnöki Továbbképző Intézetben, a Posta Oktatási Központban, a Számítástechnikai Alkalmazási Vállalat (Számalk) a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE) és más intézmények nemzetközi és hazai konferenciáin, tanfolyamain.

    Nemzetközi szakértői tevékenységét a Magyar Posta, majd a MATÁV képviseletében végezte. Részt vett a távközlés területén folytatott európai (EURESCOM) kutatásban, számítástechnikai (ESZR) és távközlési együttműködésben. 1970-től vett részt a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) szakbizottságainak ülésein távíró- és adathálózati szabványosítási kérdésekben. 1984-1988 között az ITU Nemzetközi Távíró- és Távbeszélő Tanácsadó Testülete (CCITT) LTG (Lignes Télégraphiques) bizottságának alelnöke volt. 2001-ben elvállalta, hogy „Security Compendium” néven kigyűjti, összeállítja és rendszerezi az ITU távközlés-szabványosító részlege (ITU Telecommunication Standardization Sector, ITU-T) által kidolgozott biztonsági ajánlások listáját és az ezekben rögzített meghatározásokat („Catalogue of the approved security Recommendations”, illetve „Compendium of ITU-T Approved Security Definitions”). Nyugdíjazása óta továbbra is végzi a Security Compendium éves karbantartását.

    Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak (OMFB) 1963-1989 között szakértője, több tanulmány társszerzője volt. Részt vett a hírközlési tezaurusz kidolgozásában, több terminológiai összeállításban, 1967-2009 között számos hazai adatátviteli és számítástechnikai szabvány kidolgozásában és továbbfejlesztésében; valamint az elektronikus adatcsere (EDI) szabványok honosításában. Lefordította Lucky-Salz-Weldon: Adatátvitel c. könyvét, valamint az adatátviteli/adathálózati ITU-ajánlásokat. Több adatátviteli szakkönyvet lektorált.

    1963 óta tagja a Híradástechnikai Tudományos Egyesületnek (HTE); 1966-1990 között titkára volt a távközlési szakosztálynak. 1970 óta tagja az NJSZT-nek, továbbá a COMNET (Computer Networks) konferenciák szervező-bizottságának. 1993-1999 között tagja volt az akkor alakult Távközlési Mérnöki Minősítő Bizottságnak.

    Kitüntetései: Pollák–Virág-díj (HTE, 1965); Békéssy emlékérem (PKI, 1991); egyesületi Ezüstjelvény (HTE,1991); egyesületi Aranyjelvény (HTE, 2001); Puskás Tivadar emlékérem és életmű díj (HTE,1982, 2003).
    Az ITU TELECOM WORLD 2019-es budapesti konferenciáján a CEREMONY OF RECOGNITION AND APPLICATION AND APPRECIATION szekcióban átvehette az “50 évnyi töretlen hozzájárulásért emléklapot” és az „ITU emlékérmet”.

    És ami még fontos
    • 1989-ben szabványügyintézői tanfolyami vizsgát tett.
    • A távközlési forgalomelmélet kapcsán összeállított egy fejlesztési segédletet (egy táblázatot arról, hogy milyen forgalom mellett érdemes egy távgépíró készülékek mellé egy másikat is telepíteni a távoli végpontokon). Ez olyan eredménye volt, amire mai napig büszke, ugyanis ezt mindaddig használták a Központi Távíróhivatalban, amíg a táviratokat távgépírókon közvetítették a távíró hálózatokban.

    Létrehozva: 2020.09.29. 17:36
    Utolsó módosítás: 2021.03.23. 13:29