Lukács József (1961)

Elektronikával 12 évesen kezdett el foglalkozni egy tanára bíztatására, a nagyobb iskolatársak segítségével. Középiskolai tanulmányait a budapesti József Attila Gimnázium fizika tagozatán végezte. Fizika tanára Tóth Eszter volt, aki az ELTE Természet Egysége kísérleti tantervét tanította. Az ő kapcsolatai révén jutott el nyári gyakorlatra a KFKI-ba, ahol először találkozott számítógéppel, Zámori Zoltán vezetésével (KIM1, Mostek 6502 CPU). Később a gép a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) egy laborjába került, ahol iskola után (5-9-ig) engedték programozni. Így készült el egy statisztikus fizikai modelleket használó oktató program (gépi kódban, assembler nélkül). Ezután egy Apple II gépre megírta a gimnázium órarend-tervező programját (Basic nyelven).

A sorkatonai szolgálat alatt (1979-1980) „szert tett” egy Ohio Scientific gyártmányú (Mostek 6502 CPU) board-ra, amivel a katonaság miatt először öccse, Lukács Endre ismerkedett meg. Endre szintén járt a KFKI nyári táboraira, és ott visszafejtette az akkoriban minden személyi számítógépen használt Microsoft Basic interpretert.
Ennek a gépnek a megismerése, különböző perifériákkal való bővítése, és a Sinclair ZX-modellek megjelenésének hatására készítette el József az első számítógépet 1980 karácsonyára (fogadásból), amit HomeLab névre keresztelt. A Basic interpretert Endre írta meg rá (aki akkor 15 éves volt). A HomeLab Z80 processzorral 4 Mhz órajellel működött, 8K ROM és 8K RAM volt benne, 256×256 px fekete/fehér grafikus kijelzővel.
Csak egyetlen példány készült belőle, és azt is fel kellett áldozni a HomeLab II megépítéséhez, ami aztán a budapesti HCC klubban debütált 1981 őszén. Az érdeklődés óriási volt, és a Lukács testvérek rövid időn belül a hazai számítástechnika hőskorának pionírjai lettek.

A szocialista hiánygazdaságban hivatalosan nem lehetett beszerezni alkatrészeket, ezért azt az utat választották, hogy az Ötlet magazin Bitlet mellékletében publikálták a terveket, hogy bárki megépíthesse magának.
József 1982-ben, másodéves egyetemistaként gazdasági munkaközösséget (77 GMK) alapított, és itt gyártotta/gyártatta a HomeLab 2 egyedi alkatrészeit: a 2 oldalas nyomtatott áramköri lemezt, kezdetleges dobozt, billentyűzet helyett fóliatasztatúrát.
Ennek hatására a HCC/HomeLab berkein belül egy kiterjedt számítógép építő mozgalom indult be, és amatőrök, de szakemberek százai is építettek otthon HomeLab számítógépeket. A többi alkatrészt jellemzően valamelyik híradástechnikai gyárból, vagy nyugaton élő rokonoktól „szerezték” meg.

József az egyetem mellett éveken át járt az Eötvös klubba, ahol keddenként 6-tól 10-ig osztotta a tanácsokat; beleégette a memóriába az öccse által írt Basic programot, élesztgette a teljesen egyedi megjelenésű barkács-számítógépeket, kimérte az áramkörök hibás pontjait.
Közben elkészült a HoleLab 3 is, ami szintén ugyanígy utánépíthető volt. Becslések szerint 1000 és 2000 közé tehető az így készült gépek száma.

Emellett a budaörsi BosCoop Szövetkezet AirComp16 néven licenszelte és gyártotta a Homlab2-t, míg a dombóvári Color Ipari Szövetkezet a HoleLab3-at.
A Homelab3-ból vakok számára készült egy beszélő verzió BraiLab néven, amelynek beszédszintetizátorát a KFKI-ban dolgozó házaspár, Arató András és Vaspöri Teréz dolgozta ki, amit Endre illesztett bele az operációs rendszerbe.
Az utolsó generációs HomeLab5 már floppy-t kezelt, és CP/M operációs rendszer futott rajta.

A HomeLab-sztorit ifj. Marosán György írta meg 1985-ben a Valóság nevű magazinban, „Párhuzamos történetek” címmel. Ennek következtében az akkori gazdaság reformer gondolkodású vezetői felfigyeltek az esetre, és összehozták Józsefet Demján Sándorral, aki fantáziát látott az együttműködésben. Az elképzelések szerint a Skála megmondja, hogy mire van szükség a piacon, a 77 kifejleszti, más Skála érdekeltségek legyártják, majd a Skála eladja. A Skála anyagilag is beszállt a vállalkozásba, és így alakult meg a 77 Elektronika Kisszövetkezet (később Kft.). Demján azonban hamarosan váltott a bankszektorra, a Skála pedig nem tudott mit kezdeni a fejlesztői csapattal. Így a 77 Elektronikának saját lábra kellett állnia.
Készítettek csirkekeltető-vezérlőt, próbálkoztak távközlési berendezésekkel, végül egy otthoni vércukormérő készülékük futott be. Ezek szoftverét is javarészt Endre írta. Zettwitz Sándor (József apósa) 1989-ben csatlakozott a céghez, és ez igazi kereskedelmi lendületet hozott. A 77 Elektronika hamarosan a hazai orvosi elektronika egyik legjelentősebb vállalata lett.

2001-ben József úgy érezte, ismét váltania kell; a 77 túl nagy vállalat lett (akkor kb. 250 fő), melyben már nem érezte jól magát. Ezért – szavaival élve – „keresett magának egy másik homokozót”. Így jött létre a Dension Audio Systems Kft., mely Endre ötlete alapján autóban használható, hard disc alapú MP3 lejátszót gyártott, DMP3 néven. Az eszköz több ezer CD-nyi tartalom lejátszását tette lehetővé az autóban; a szlogent a Csillagok háborújából kölcsönözték: „A Zene legyen veled!”
A készülék megelőzte korát – nem volt rá jelentős kereslet. Pár év múlva az Apple iPod-ja már a sarkából fordította ki a világot. A Dension fő terméke végül nem az újszerűséget jelentő lejátszó lett, hanem az illesztő egység, amit azért fejlesztettek ki, hogy a DMP3-at be tudják kötni az autóba. Ez némi átalakítás után alkalmassá vált az iPod majd az iPhone vezérlésére, mellyel a Dension rövid időn belül a legtöbb európai autógyár beszállítójává vált. A fellendülésnek a 2008 utáni válság vetett véget, és az illesztő egységeket fokozatosan kiszorították az MP3 és iPod képes fejegységek.

2010-ben József saját szavaival élve „kiszeretett a kütyüiparból”. Fiatal programozókat gyűjtött maga köré, és megalapította a Prodosoft Kft.-t, amelyben 30 éves ipari tapasztalatát gyúrja bele egy teljes körűen integrált, gyártás- és minőségorientált vállalatirányítási rendszerbe.

Kitüntetése: Kalmár-díj (Lukács Endrével megosztva, NJSZT, 1986).