Kisdi Gábor

A Zeneakadémia elvégzése után a Pénzügyőr Zenekarban volt vadászkürtös, majd a Budapesti Operettszínház zenekarában kapott állást. Szerette a csillagászatot – az Algol elnevezésű csillagról szóló könyvként (tévedésből), ajándékba kapta meg Lőcs Gyula Algol 60 programozási nyelvről szóló művét. Miután elolvasta, beiratkozott a Számítástechnikai Oktató Központ (Számok) 3 éves programtervezői tanfolyamára, ahol Dettrich Árpád is tanította, aki meghívta az Információ Feldolgozási Laboratóriumba (Infelor) rendszerprogramozónak.

1969-től az Infelorban dolgozott programtervezőként. Először a CII számítógép alapprogram rendszerével ismerkedett meg, majd szoftver export munkákban vett részt. Egyik munkája a japán FACOM-R assembler linkage loaderének elkészítése volt; a teljes rendszer tesztelésén 1972-ben negyed éven át dolgozott Japánban.

További munkahelyei az Infelor jogutójai voltak: a Számítógép-alkalmazási Kutató Intézet (Számki) – ahol osztályvezető volt -, majd a Számítástechnika Alkalmazási Vállalat (Számalk).
1980-ban 3 hónapos ENSZ-ösztöndíjjal három kanadai egyetemen volt vendéghallgató (Ottawa, London Ontario, Calgary).

Bakos Tamással együtt fordították le J. Donovan „Systems Programming” (Rendszerprogramozás) c. könyvét, melynek Lőcs Gyula volt a lektora. A könyv 1977-ben jelent meg és évekig volt a rendszerprogramozók alapkönyve.

1984-től a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon dolgozott, ahol PC-ken különböző speciális feladatok programozását végezte (pl. rehabilitációs díjazások éves felülbírálata). 1989-ben innen ment nyugdíjba.