Illés Zoltán

Az egyetem elvégzése után az ELTE Természettudományi Karon (TTK)kezdett tanítani.
1987-től 1990-ig a dubnai Egyesített Atommag-kutató Intézet (EAI) Magreakciók Laboratóriumában programfejlesztőként dolgozott. Feladata az ionbesugárzási kísérletek mérésvezérlő programjainak fejlesztése volt. Itt találkozott először a valós idejű rendszerekkel, amelyek későbbi munkássága meghatározó elemévé váltak. Ennek a valós-idejű alkalmazásfejlesztésnek eredményeképpen készítette el PhD dolgozatát „Valós idejű mérések megvalósítása nagyenergiájú ionbesugárzásokhoz” címmel 2001-ben.

A dubnai munkában 1990-as hazatérése után még 2006-ig részt vett.
1990-től visszatért az egyetemre, ahol az óta folyamatosan dolgozik az Informatikai Kar (IK) Média-és Oktatásinformatika Tanszékén, ahol egyetemi docens; 2018-ban habilitált. Több tantárgy oktatásában vett részt, kidolgozva azok anyagát. A Számítógépes rendszerek és az Operációs rendszerek előadója, tárgyfelelőse. Ezen tárgyak angol nyelvű képzését is vezeti. Az ELTE Informatika Doktori Iskolában témavezető.

Heizlerné Bakonyi Viktóriával együtt 2008-óta rendszeresen részt vett hosszabb-rövidebb időszakokban a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán, a szlovákiai magyar iskolákban majdan tanító pedagógusok, közöttük a leendő informatika tanárok képzésében (ahol több mint 50 éve folyik magyar nyelvű oktatás). Kivették részüket a Kar kutatói munkájában is, több közös projektben működtek együtt a kar oktatóival; számos közös publikációjuk is megjelent. Egy nemzetközi szlovák-magyar közös projektben is tevékenykednek. A projekt keretében a mobileszközökkel kapcsolatos kutatásokat folytatnak, mivel mind az oktatásban való felhasználásuk, mind pedig a mobilplatformra fejlesztő programozók képzésének kérdéseire keresik az egységesen elfogadható választ.

Kutatási területei: mobileszközök, webes rendszerek, beágyazott rendszerek operációs rendszerei, valós idejű rendszerek mérése és vezérlése, valamint informatikai tudományok.

2016-ban az NJSZT Heizlerné Bakonyi Viktóriával és Psenák Ildikóval együtt megosztott Tarján-díjban részesítette; határon átívelő, példamutató együttműködésüket is elismerve.