Bálint Lajos

1969-1982 között a Távközlési Kutató Intézet (TKI) tudományos munkatársa, majd tudományos főosztályvezetője volt; térelmélettel, számítógéppel segített tervezéssel (CAD) foglalkozott.

1976-ban szerezte meg egyetemi doktori fokozatát a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME), ugyanebben az évben lett az MTA kandidátusa is. Ezeket 1997-ben a BME-n PhD fokozattá minősítette.

1982-1985 között az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet (SZTAKI) tudományos főmunkatársa volt; kutatási területe továbbra is a CAD.

1985-től 1997-ig az MTA természettudományi főtanácsosa volt.

1997-1999 között a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács (NHIT) igazgatója, majd 2000-íg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) informatikai témákért felelős főosztályvezetője volt.

2000-2016 között a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIFI) nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatóhelyettese, 2016-tól a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ) tanácsadója volt.

A Magyar Felsőoktatási és Köznevelési, Kutatási és Közgyűjteményi Számítógép-hálózati Egyesület (Hungarnet) megalapításától kezdve elnökségi tagja; hosszan alelnöke volt.

Mindeközben oktatási tevékenységet is folytatott: 1970-1974 között a BME Villamosmérnöki Kara (VIK) Elméleti Villamosságtan Tanszékén tanársegédként; 1974-től 1975-ig a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola (KKMF) Természettudományi Tanszékén adjunktusként; majd visszatért a BME-re. Először a VIK Híradástechnikai Elektronikai Intézetében (HEI), majd 1985-1993 között a VIK Elméleti Villamosságtan Tanszékén adjunktusként, 1991-től címzetes egyetemi docensként tanított. 2004-2010 között a Pannon Egyetem Informatikai Karának Elektromosságtan Tanszékén oktatott.

Publikációinak száma közel 190. Mintegy 40 országban vett részt konferenciákon, workshopokon, meghívott előadóként is.