Villamos Energetikai Kutató Intézet

Kezdetben analóg hálózati modellezése, később logikai kapcsolóberendezések, áramkörök, távmérő- és távműködtető berendezések fejlesztése.

Fő feladata: villamosenergia termelésének és hálózati teherelosztásának elősegítése.

A HŐKI érdemleges számítástechnikai tevékenységet nem folytatott. A VILLENKI Automatika Osztályán a 1960-as évek elején kezdtek logikai kapcsoló áramköröket fejleszteni részben folyamatirányítási feladatok ellátására, később pedig adatfeldolgozó gépekhez új perifériákat illesztettek. Az előbbi keretében készült el 1950-53 között a Félvezetős Telemechanikai és Irányító Szisztéma (FÉTIS), mely erőművekben az optimális működési feltételeket volt hivatva betartani, illetve a legkedvezőbb kapacitást meghatározni.A számítógépes csoport – a periféria illesztés mellett közreműködött a Magyar Villamos Művek Trösztben (MVMT), és az Országos Villamos Teherelosztóban (OVT) az elektronikus adatfeldolgozás megalapozásában.

A Kormány 1949-ben két fontos kutatóintézetet hozott létre.

• HŐKI (Hőtechnikai Kutató Intézet) és a
• VKB (Villamosítási Kutatási Bizottság), amely 1953-ban vált VILLENKI-vé (Villamos Energetikai Kutató Intézet) a villamosenergia termelésének és hálózati teherelosztásának elősegítése céljából jött létre.

1964-ben a HÖKI Hőtechnikai Kutató Intézettel együtt alapították a Villamosenergiaipari Kutató Intézetet (VEIKI).

Az előd intézmények személyállomány lényegében átkerült a VEIKI-hez

A kutatóintézet neve: VILLENKI de hosszú névként hivatkoztak így: Villamosenergia-Ipari Kutató Intézet (ld. A számítástechnika kezdetei Magyarországon), vagy Villamos Energetikai Kutató Intézet (ld. 10 éves a VILLENKI).

Az első hazai hálózati modellt, amely valójában egy analóg számítógép volt az 1949-ben kezdték létrehozni, amelyet a Villamosenergiaipari Kutatóintézetben (VILLENKI) fejeztek be. Ez az 1953-ra elkészült világszínvonalú berendezés az országos villamosenergia-hálózatot képezte le, amelynek segítségével lehetővé vált az üzemi állapotok és az üzemzavari helyzetek vizsgálata a meglévő és a jövőbeli hálózatban egyaránt. A fejlesztési munka tovább folytatódott, a ‘60-as évek elején logikai kapcsolóáramköröket kezdtek tervezni részben folyamatirányítási feladatok ellátására, részben pedig adatfeldolgozó gépekhez illesztendő új perifériák készítésére. A kutatás eredménye a Félvezetős és Irányító Szisztémavolt, amely képes volt az erőművek optimális működési feltételeinek betartására, illetve a legkedvezőbb kapacitás meghatározására.